@Boros Áron
Olvasási idő: kb. 6 perc
Sok cégtulajdonossal beszélek mostanában, és gyakran hallom tőlük, hogy 2026 üzletstratégiai szempontból elvesztegetett év volt. Értem, honnan jön ez az érzés, de én inkább nehéz évnek látom, ami egyben új lehetőségeket is hordoz. A politikai fordulatot átmeneti gazdasági vákuum követte, a hazai megrendelések megcsappantak, a fejlesztési ötletek és a hozzájuk szükséges tőke pedig elfogytak. Ez bizonyos értelemben természetes folyamat. A kérdés inkább az, mivel töltjük ki a vákuumot.
Tőkepiaci kérdésekben az IVSZ elnökségi tanácsadójaként is rálátok az IT-szektorra, és egy dolog egyre világosabb számomra. Miközben itthon sokan kivárnak, néhány száz kilométerre tőlünk az évtized egyik leggyorsabban bővülő technológiai kereslete épül. Az erőművek, vízművek, kikötők és lőszergyárak üzemeltetői ma nem azt kérdezik, kell-e telephelyvédelem és kibervédelem, hanem azt, ki szállítja le határidőre. Ebben a piacban van hely kkv-nak is. Nem mindenkinek, és nem könnyen, de van.
Miért most?
Három dolog esett egybe, és ilyet ritkán látni.
Az első a pénz. Az uniós tagállamok védelmi kiadása 2021 óta csaknem 80 százalékkal nőtt, a ReArm Europe csomag és a 150 milliárd eurós SAFE-hitelprogram pedig tovább gyorsítja a beszerzéseket. A SAFE-ből finanszírozott beszerzéseknél a termék értékének legalább 65 százaléka európai eredetű kell legyen. Ezt a szabályt mintha kifejezetten az európai alvállalkozóknak írták volna.
A második a NATO hágai vállalása. A 2035-re kitűzött 5 százalékos célból 1,5 százalék a rezilienciáé: a kritikus infrastruktúra védelméé, a kibervédelemé és az ipari bázisé. Ehhez a szelethez nem kell fegyvert gyártani.
A harmadik a szabályozás, és szerintem ez a legfontosabb. A NIS2 kiberbiztonsági és beszállítói lánc-ellenőrzési kötelezettséget ír elő, a CER fizikai rezilienciatervet vár a kritikus szervezetektől, a Kiberreziliencia-rendelet (CRA) pedig 2026 szeptembere óta bejelentési, 2027 decemberétől CE-megfelelési kötelezettséget ró minden digitális terméket gyártó cégre. A vevő tehát nem mérlegel, hanem határidőre vásárol. B2B-szállítóként ennél jobb helyzetet nehéz elképzelni.
Öt rés, ahová egy kkv belefér
Ha ma egy hazai IT-cég vezetője lennék, ezt az öt területet nézném meg először. Egyikhez sem kell gyár. Mindegyik olyan szoftveres vagy integrációs tudásra épül, amely sok magyar cégnél már megvan, csak még nem termékként.
| Rés | Kinek kell | Kiindulópont egy kkv-nak |
| CRA-megfelelési eszköz (szoftverösszetevő-jegyzék, sebezhetőségkezelés) | Gépipari, elektronikai, autóipari gyártók | Fejlesztési és DevSecOps-tapasztalat |
| OT-hálózatfigyelés és szegmentáció | Közművek, energetika, ipari telephelyek | Ipari automatizálási és hálózati projektek |
| Drónészlelési szenzorfúziós és riasztási szoftver | Repülőterek, erőművek, logisztikai központok | Videóelemzés, rendszerintegráció, hardverpartnerrel |
| Beszállítói kiberkockázat-értékelő platform | NIS2 alá tartozó nagyvállalatok | Megfelelési és auditszolgáltatás termékké alakítása |
| Rezilienciateszt, szimuláció, incidensjelentés | Kritikus szervezetek | Tanácsadási és tesztelési projektek |
A legjobb termékötlet ritkán születik ötletbörzén. Sokkal gyakrabban abból a projektből nő ki, amelyet a cég már többször egyedi fejlesztésként megvalósított különböző ügyfeleknek. Ami háromszor bevált egyedi megoldásként, abból jó eséllyel termék lehet.
Én azt is tanácsolnám, hogy olyan rést válasszanak, ahol a termék polgári ügyfélnek is eladható. Egy OT-figyelő rendszert a lőszergyár és a vízmű is megveszi. A polgári piac stabil bevételt ad, a védelmi piac növekedést, és a befektetők ezt a kettőt együtt szeretik látni.
Mi kell a belépéshez?
Őszintén: ezen a piacon nem a legjobb termék nyer, hanem a legmegbízhatóbb beszállító. Ezt sok technológiai cégvezető nehezen fogadja el, de érdemes korán megbékélni vele.
Az első vevő szinte mindig hazai kritikus üzemeltető lesz. Ha sikerül olyan konstrukciót kialakítani, amelyben az ügyfél pilotot vállal, és a fejlesztés egy részét is finanszírozza, az egyszerre referencia és tőke.
A második a tanúsítás, és itt sokan alábecsülik az időt. Az ISO 27001 a belépő, ipari környezetben az IEC 62443, termékre a Common Criteria vagy az uniós EUCC, védelmi beszállítónál az AQAP 2110 a szokásos elvárás. A termék típusától függően továbbiak is szóba jöhetnek: rádiós eszközöknél az ETSI EN 18031 szabványcsalád, IoT-eszközöknél az ETSI EN 303 645, amely egyes kettős felhasználású termékeknél is referencia, járműipari beszállítóknál pedig az ISO/SAE 21434. Ezek megszerzése jellemzően 6–18 hónap, ezért a tanúsítási ütemterv az üzleti terv elejére való, nem a végére.
A harmadik a csatorna. Egy kkv ritkán ad el közvetlenül egy minisztériumnak. Gyorsabb az út egy nagy integrátor beszállítói láncán, egy nyugati hardvergyártóval kötött közös vállalaton vagy egy Európai Védelmi Alap (EDF) konzorcium munkacsomagján keresztül.
Végül a bizalom. A vevők átvilágítják a tulajdonosi szerkezetet, a fejlesztés helyét és a komponensek eredetét. Aki ezt átlátható dokumentációval előre kezeli, előnybe kerül.
Földrajzilag ott érdemes kezdeni, ahol a vevő siet a beruházással. Lengyelország, a balti és a skandináv országok gyorsabban döntenek az orosz beavatkozási félelem miatt. A DACH-régió nagyobb, de lassabb, és több tanúsítást kér.
Hol van szükség külső támogatásra?
A tapasztalatom az, hogy a technológiai tudás ritkán a szűk keresztmetszet. A cégek inkább azon akadnak el, ami a technológia körül van: melyik rés valóban fizetőképes, miből finanszírozzák a fejlesztést, mikor és milyen feltételekkel vonjanak be befektetőt, kivel lépjenek ki Európába, és hogyan készüljenek fel a nagy vevők beszállítói átvilágítására. Ezek nem technológiai kérdések, ezért külső szemmel gyakran gyorsabban megoldhatók.
A finanszírozásnál ritkán van egyetlen jó forrás. Egy most induló kkv-nál a működő mix jellemzően három lábon áll: ügyfél által finanszírozott fejlesztés, vissza nem térítendő támogatás a K+F-re (uniós és hazai programokból, például EDF-konzorciumon vagy az EIC-en keresztül), és kisebbségi tőkebevonás a skálázásra.
A tőkebevonásnál érdemes előre tudni, hogy egy védelmi befektető négy kérdést biztosan feltesz. Van-e fizető referencia? Van-e tanúsítási ütemterv? Van-e polgári piac is? Tiszta-e a tulajdonosi lánc? Aki ezekre kész válasszal érkezik, kedvező feltételekkel vonhat be tőkét. Aki nem, az a tárgyalóasztalnál fizeti meg a felkészületlenséget.
Csapatként van esélyünk
A következő két-három évben dől el, kik lesznek az európai védelmi és kritikus infrastruktúra-piac beszállítói. Aki most nem lép, később zárt beszállítói láncok ajtaján kopogtat majd.
Egy kkv a tanúsítást, a nemzetközi kiállítást vagy egy nagy integrátor beszállítói regisztrációját egyedül nehezen viszi. Ezért a hazai IT-szakmának közösen kellene lépnie: egy védelmi és kritikus infrastruktúra fókuszú együttműködés, akár a szakmai szövetségek keretében, összeköthetné a hazai IT-cégeket a kritikus üzemeltetőkkel és a nemzetközi integrátorokkal. Nem állítom, hogy ez könnyű lesz. De a másik út, a kivárás, biztosan drágább.
Ha Ön IT- vagy kiberbiztonsági kkv vezetője, és felismerte cégét valamelyik résben, keressen meg egy rövid beszélgetésre.
A szerzőről: Boros Áron, PhD, a Stradamus Zrt. vezérigazgatója. A Stradamus budapesti tőkepiaci tanácsadó cég, amely tőkebevonásban, M&A-ügyletekben, finanszírozási és ESG-tanácsadásban kíséri ügyfeleit, személyes figyelemmel és vezető partneri részvétellel; 2023-ban elnyerte a BÉT Legek díját. Defense readiness szolgáltatásukban nemcsak a transzformációhoz szükséges tőkeszerkezetet alakítják ki, hanem szervezetileg is felkészítik az IT-cégeket a védelmi és kritikus infrastruktúra piacra.
Köszönöm Karászi Zoltánnak (TAM CERT Magyarország Kft.) a tanúsításokra vonatkozó rész szakmai lektorálását, Fehér Botondnak pedig a kézirathoz fűzött észrevételeit.
Források: European Defence Agency – Defence Data; Európai Bizottság – ReArm Europe / Readiness 2030, SAFE-rendelet (2025); NATO hágai csúcsnyilatkozat (2025. június); NIS2 irányelv (EU 2022/2555); CER irányelv (EU 2022/2557); Kiberreziliencia-rendelet (EU 2024/2847).








