Skip to content
Menu
Stradamus Zrt.
  • Rólunk
  • Munkatársaink
  • Partnereink
  • DSTP
  • Blog
  • Elérhetőségünk
  • Magyar
  • English
  • Német
Stradamus Zrt.

A kormány és az MNB rátalált a problémára, de a pénzünk még mindig az Apple-ben ül
2026.07.28.


Szerző: Boros Áron, a Stradamus Zrt. vezérigazgatója, az IVSZ Digitális Vállalkozások Szövetsége elnökségi tanácsadója

Ritka pillanat tanúi lehettünk július 17-én a Budapesti Értéktőzsdén. A pénzügyminiszter, a jegybankelnök és a BÉT vezérigazgatója egyszerre, egy pódiumon, lényegében ugyanazt mondta: a magyar gazdaság növekedésének kulcsa a tőkepiac, a lakossági megtakarításokat a hazai vállalatok finanszírozásába kell csatornázni, és a készpénzben, látra szóló betétekben parkoló vagyon nemzetgazdasági értelemben elpazarolt erőforrás.

Befektetési bankárként, aki két évtizede dolgozik hazai vállalatok tőzsdei felkészítésén és tőkebevonásán, először is hadd mondjam ki: ez jó hír. Mi több: nagyon jó hír. A monetáris és a fiskális politika első számú vezetői két hónappal a beiktatásuk után a tőzsde parkettjén állva üzenték, hogy a tőkepiac nem úri huncutság, hanem gazdaságstratégiai infrastruktúra.

Ilyen szintű, nyilvános és egybehangzó problémaazonosításra a magyar gazdaságpolitikában szerintem évtizedek óta nem volt ilyen nyilvánvaló példa. Amikor a jegybankelnök arról beszél, hogy a lakosság 124 ezer milliárd forintos pénzügyi vagyonából mintegy 26 ezer milliárd szabad forrás, amely olyan innovatív vállalatokat finanszírozhatna, amelyeknek a kereskedelmi bankok a magasabb kockázat miatt nem tudnak hitelt nyújtani – akkor pontosan azt mondja ki, amit e hasábokon magam is régóta hangoztatok. A diagnózis tehát közös. És ez önmagában érték.

A diagnózis után jöhet a recept – és a terápia

Csakhogy a diagnózis még senkit nem gyógyított meg. Ami a tőzsdenyitó beszédekből – érthető műfaji okokból – hiányzott, az a hogyan. Milyen konkrét eszközzel válik a tőzsde a középvállalatok „természetes finanszírozási forrásává”? Milyen ösztönzővel mozdul ki a lakossági vagyon a látra szóló betétből – és főleg: miért éppen hazai részvénybe, és nem egy amerikai ETF-be?

Mert a magyar megtakarító már most is mozog, csak nem felénk. A háztartások ma mintegy 5500 milliárd forintot tartanak külföldi eszközökben, ebből több mint ezermilliárdot közvetlenül külföldi részvényekben – a lakossági részvényportfólió közel harmada nemzetközi papír. Az itthon megkeresett forintokból pár kattintással az Apple, az Nvidia és a SpaceX következő innovációit finanszírozzuk, miközben a hazai növekedési fázisú cégek krónikus forráshiányban szenvednek. Amíg a lengyel kisbefektetők karnyújtásnyira érik el a helyi sikercégek részvényeit a varsói tőzsdén, a magyar megtakarítók kellően széles körű hazai részvénykínálat híján kénytelenek beérni néhány hazai tőzsdei alternatívával, de jobbára nagyrészt inkább az állampapírral vagy az ingatlanpiaccal.

A Draghi-jelentés európai szinten évi 300 milliárd euróra teszi az Amerikába vándorló megtakarítást – nálunk ez a jelenség hatványozottan, és a piacunk méretéhez képest fájdalmasabban jelentkezik.

A magyar gazdaságpolitika történetében nem az a szűk keresztmetszet, hogy nem ismerjük fel a problémákat. Az a szűk keresztmetszet, hogy a felismerés és a végrehajtás között rendre eltűnik az energia. Versenyképességi programból, tőkepiac-fejlesztési stratégiából volt már jó néhány – ami hiányzott, az a következetes, több kormányzati cikluson átívelő megvalósítás. Ha a mostani konszenzusból két év múlva csak egy szép emlékű csengetés marad, akkor a történelmi lehetőséget – megint – elszalasztottuk.

Ha mi nem hiszünk magunkban, miért hinne bennünk a világ?

Van ennek a kérdésnek egy mélyebb, már-már önismereti rétege is. Innovációalapú gazdaságot akarunk építeni – tudásberuházásokkal, ahogy a jegybankelnök fogalmazott, magas hozzáadott értékű exporttal, hazai tulajdonú technológiai bajnokokkal. De innovációalapú gazdaság nem létezik az azt finanszírozó tőkepiac nélkül. Sehol a világon nem jött létre Szilícium-völgy mélyülő részvénykultúra, kockázatitőke-ökoszisztéma és kilépési (exit) piac nélkül.

És itt jön a kényelmetlen kérdés: ha mi, magyarok nem hiszünk a saját innovatív vállalatainkban annyira, hogy a megtakarításainkból finanszírozzuk őket – miért várnánk el ezt a külföldi intézményi befektetőktől? A nemzetközi tőke nem szentimentális. Ott fektet be, ahol a helyi tőke már bizalmat szavazott, ahol van likviditás, van kereslet, van árazás. A lokális részvénypiaci kereslet nem következménye, hanem előfeltétele a külföldi tőke érkezésének. Amíg a saját nemzeti bajnokaink mögé nem tudunk hazai kisbefektetői keresletet állítani – és ebben ma még a lengyel, cseh, román szintet sem ütjük meg –, addig a jövő magyar tech-alapítói is Delaware-be és Londonba viszik a cégeiket és a szellemi tulajdont. Irinyi és Rubik története nem történelmi anekdota, hanem működő minta, amit már csak meg kellene végre törni.

Az állam dolga nem a helyettesítés, hanem a mederépítés

Félreértés ne essék: nem azt várom az államtól, hogy maga váljon befektetővé, és állami tőkealapokkal helyettesítse a hiányzó piaci keresletet. Az elmúlt évtized megmutatta, hova vezet, ha a tőkepiacot az állam szimulálja. Az állam szerepe ebben a rendszerben három dolog: koordináció, jogszabályi támogatás és a megfelelő adó- és üzleti környezet kialakítása.

A koordináció azt jelenti, hogy a most megszületett konszenzust valaki gazdává teszi: a Pénzügyminisztérium, az MNB, a BÉT, valamint a piaci és szakmai szervezetek – az IVSZ, a HVCA és társaik – közös, határidőkkel és felelősökkel ellátott végrehajtási menetrendet kapnak. A jogszabályi támogatás azt jelenti, hogy a kibocsátási oldalt tehermentesítjük: arányos szabályozás a középvállalati kibocsátóknak, működőképes híd a BÉT Xtend és a lakossági tőke között. Az adókörnyezet pedig azt, hogy a bizonyítottan működő magyar minták – a TBSZ, a nyugdíj-előtakarékossági kedvezmények – logikáját kiterjesztjük az innovációfinanszírozásra. A javaslat lényege természetesen nem az állami ingyen pénz, hanem hogy a kisbefektető ne büntetést, hanem adókedvezményt kapjon, ha a megtakarításával nem egy amerikai tech-óriást, hanem egy hazai növekedési céget finanszíroz!

Ennek ösztönzésére tett javaslatot az IVSZ a „Tőkepiaci akcióterv a hazai innovatív vállalkozások növekedéséért” koncepcióval: szigorú innovációs auditon átesett, a BÉT Xtend szabályozott előpiacán jegyzett vagy transzparens alapokon keresztül tőkét bevonó cégekbe fektető magánszemélyek célzott SZJA-kedvezményt kapnának. Nem költségvetési bevételkiesés ez, hanem intelligens gát és csatorna: a hazai vagyont a hazai értékteremtés szolgálatába állítja – pontosan azt a két kormányzati célt szolgálva, amelyet a pénzügyminiszter a tőzsdén kijelölt. A javaslat szakmai egyeztetése a HVCA-val, a JVSZ-szel, a PMSZ-szel és a BÉT vezetésével is folyamatban van. A labda tehát nem az elemzőknél pattog, hanem a jogalkotó térfelén.

A csengetés után

A BUX történelmi csúcson, az első félévben a világ élmezőnyében teljesített, az infláció a cél alatt, a devizatartalék rekordszinten. Ritkán adódik ilyen kedvező makrokörnyezet és ilyen mértékű intézményi egyetértés egyszerre. A tőzsdenyitó csengő elhangzott – szimbolikusan is. De a csengő csak a kereskedés kezdetét jelzi, nem az eredményt.

Már heteken, legfeljebb pár hónapon belül, a friss költségvetés benyújtása során el fog dőlni, hogy a július 17-i konszenzus fordulópont volt-e, vagy csak egy jól sikerült sajtóesemény. A mérce egyszerű: születik-e kormányzati végrehajtási program konkrét eszközökkel, kerül-e az Országgyűlés asztalára az innovációs befektetéseket ösztönző adókedvezmény, és nő-e jövő ilyenkorra a hazai részvényekbe áramló lakossági megtakarítás aránya. Ha igen, akkor néhány év múlva nem azt fogjuk számolgatni, hány magyar milliárd hízlalja az amerikai techóriásokat, hanem azt, hány magyar unikornis nőtt ki a hazai megtakarítók pénzéből.

A diagnózisban már egyetértünk. Most már „csak” a terápiát kell mielőbb elkezdeni!

  • Stradamus
  • tanácsadó
  • tőzsde



<< Vissza a bejegyzésekhez

Legutóbbi bejegyzések

  • A kormány és az MNB rátalált a problémára, de a pénzünk még mindig az Apple-ben ül2026.07.28.
  • A VSME korszaka véget érhet. A VS lehet a KKV-k egyik legfontosabb ESG-védelmi eszköze.2026.07.24.
  • Nem tehetséghiányunk van. Tőkecsatorna-hiányunk.2026.07.23.
  • Miért zebrákat, miért nem unikornisokat finanszírozunk?2026.07.02.
  • Az ESG banki szerepe és az ügyfelekkel szembeni elvárások2026.02.09.
  • VSME a gyakorlatban: lehetőségek, eszközök és a piaci tapasztalatok tanulságai2026.01.09.
  • Szinergiák az innovációs ökoszisztémában: Tíz év a hazai kutatás-fejlesztés és innováció szolgálatában2025.12.08.
  • Olcsó forrás céges beruházási célokhoz, mégsem hitel, de nem is pályázat!2025.10.31.
  • Innovációfinanszírozás: az állami támogatástól a kockázati tőkéig2025.09.26.
  • VSME: új lehetőség a fenntarthatósági felkészülésre2025.08.14.

Kategóriák

  • BÉT
  • Egyéb
  • ESG
  • ESG és zöld finanszírozás
  • Feldolgozó és szolgáltató ipar
  • Közigazgatás, önkormányzatok, felsőoktatás, sport, művészet
  • Mezőgazdaság és élelmiszeripar
  • Stratégiai tanácsadás
  • Technológia
  • Tőkepiaci és finanszírozási tanácsadás
  • Tőzsde


Cimkefelhő

Agrárpolitika befektetői bizalom beruházás beszállítói lánc Budapesti Értéktőzsde CS3D CSDDD CSRD Dedollarizáció ESG ESG jelentés ESG riport ESRS fejlesztés feldolgozóipar fenntarthatóság gazdasági finanszírozás gazdaságpolitika Geopolitika HazaiInnováció innováció iparpolitika Klímaváltozás kockázati tőke KutatásFejlesztés költségvetés magyar gazdaság MagyarInnováció Mikrogazdaságok modell növekedési hitelprogram PiaciLehetőségek politikus stabilitás startup Stradamus szolgáltatások tanácsadó TechnológiaiFejlődés technológiai vállalatok tudomány Tőkebevonás tőkepiaci reformok tőzsde Xtend

©2026 Stradamus Zrt.