Véleménycikk a február végén megjelent Omnibus javaslatról
Hidegzuhanyként érte az európai vállalati szektort és tágabb értelemben az ESG piacot az Európai Bizottság február 26-án közzétett javaslati csomagja, ismertebb nevén az Omnibus. Az előterjesztés alapján a különböző, ESG megfeleléssel érintett vállalatok törvényi kötelezettségei jelentős mértékben lazulnának, sőt, bizonyos vállalatok mentesülnének a jogi megfelelések alól. Ugyanakkor érdemes az Omnibus előterjesztést megfelelő keretek között értelmezni és tágabb kontextusban vizsgálni. Az nem jelent hosszú távon megoldást és gazdasági fellendülést, hogy egy küzdelmesen felépített piaci szabályozásra bárdként súlyt le a jogalkotó.
A februári Omnibus javaslat egy háromlépcsős csomag első részlete és elsősorban a vállalati jelentéseket, átvilágításokat érintő CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive), és a CSDDD (Corporate Sustainability Due Diligence Directive) direktívákat érinti, legalábbis ez a két irányelv módosítás kapott nagyobb reflektorfényt.
Ugyanakkor az előterjesztés ennél több, hiszen az Európai Bizottság még az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus, a CBAM (Carbon Adjustement Mechanism) vagy más néven karbonvám, továbbá az egyes vállalati tevékenységek környezeti fenntarthatóságát vizsgáló EU Taxonómia módosítására is tett javaslatot. Az EU fő célja deklaráltan, hogy egyszerűbbé, könnyebbé és gyorsabbá tegye a szabályozásból eredő kötelezettségeket, amelyek együttesen a vállalati versenyképesség javítását katalizálhatják. Ezen célok eléréséből egyaránt lehetséges politikai és gazdasági tőkét is kovácsolni, ugyanakkor pont emiatt rendkívüli körültekintéssel kell eljárni egy, mára dinamikusan kiépülő piac újraszabása során.
A törvények és azok egyidejű módosításai egyfelől előnyösnek tekinthetők, mert az egymásra épülő vagy kereszthivatkozott szabályok egyszerre változnak ugyanazon logika mentén. Másfelől minél több törvényt érint a módosítás, annál bonyolultabb, lassabb és összetettebb változtatni azokon. Utóbbi azt is sugallja, hogy nem javasolt azonnal reagálni a frissen megjelent, elsőkörös módosító javaslatokra, hiszen azok esetleges elfogadása is éven túlra is nyúlhat, továbbá a még hátralévő módosító csomagok és érintett direktívák ismeretének hiányában kockázatos az azonnali reflexió.
Az EU agendája szerint júniusig még további javaslatok és újabb Omnibus csomagok érkezhetnek, de már az első csomaggal sikerült a piacot felrázni. Ennek oka, hogy a rendre 2023-ban és 2024-ben elfogadott irányelvek és azok hatósugarába eső vállalati érintettséget 80%-kal vágná vissza a Bizottság, várhatóan 2026/2027-től.
A közzétett részletszabály javaslatok alapján a CSRD vonatkozásában a jelentési kötelezettség a 250 fős limitről 1000 főre módosul, míg a KKV érintettsége társasági formától függetlenül törlésre kerül. A kis-és közepes vállalatok leginkább a nagyvállalatok beszállítójaként lehetnének érintettek, de a velük szemben támasztott információs kérések, követelmények is szűkülhetnek. Tehát a KKV szektor érintettjeit az Omnibus mentesítené a jelentéskészítés alól, ugyanakkor az ESG típusú adatszolgáltatási kötelezettségek bizonyos paraméterek mellett megmaradnának.
A vállalati értékláncokat érintő kockázatfeltárás, azaz a CSDDD hatóköre a közvetlen beszállítókra korlátozódhat, de ennél is nagyobb lazítást jelenthet a beszállítói monitoring, amelyet az évenkénti esedékességről 5 éves ciklusra emelnének. Az előterjesztés részleteiről többek között itt érdemes tájékozódni.
Tehát azok a tőzsdei vagy privát nagyvállalatok, akik éppen csak elkezdtek felkészülni a beszállítóikkal együtt az irányelvek szerinti működésre, hirtelen a szőnyeg szélén találhatják magukat, nem beszélve a közérdeklődésre számon tartott KKV-król. A nagyvállalati méret ráadásul eltérő a tagállami ratifikációban, hiszen például szlovák szomszédunknál a CSRD már minden 50 fő feletti cégnél esedékes, míg itthon a 250 fő feletti cégeket érintheti, egyéb más határértékek elérése mellett.
Ebben a felfokozott piaci környezetben kiemelten fontos kontextusban vizsgálni az Omnibus javaslatcsomagot. Az Európai Unió versenyképességének erősítése érdekében a Bizottság – a budapesti elnökség záróakkordjaként megjelent Draghi-jelentést követően – felhatalmazást kapott arra, hogy a vállalatok versenyképességét támogató intézkedéseket, javaslatokat fogalmazzon meg. Az idei év első ilyen kezdeményezése a háromrészes Omnibus (salátatörvény) 1. csomagja. Ezt követően, idén júniusig várható az Omnibus 2. javaslati pakkja, amely a befektetési szabályozás egyszerűsítését célozza. A harmadik csomag pedig a közepes méretű vállalatok (small-mid cap) új definícióját és a papírmentes adminisztrációra vonatkozó javaslatokat részletezheti. A sort 2025 végén a pénzügyi intézményeket érintő SFDR szabályozás felülvizsgálata zárhatja, amely többek között a bankokra vonatkozó ESG elvárásokat határozza meg.
A fenti időszak csak az EU Bizottságának agendáját és az abban megjelölt javaslati csomagokat tartalmazza. Az EU bürokratikus mechanizmusában mindez az első lépcsőfokot jelenti. A Bizottság által benyújtott módosító javaslatokat az EU Tanács illetékes munkacsoportjai véleményezik, és szükség esetén visszaküldik felülvizsgálatra a Bizottságnak. Miután a Bizottság és a Tanács megállapodásra jutnak a módosítások tervezetéről, azt az Európai Parlament elé terjesztik törvényhozási előkészítésre. Várhatóan a Parlament leghamarabb csak 2026 folyamán fog szavazni ezekről a módosításokról, melyek hatályba lépése reálisan nézve 2027-re várható (függetlenül a Bizottság saját várakozásától). Ez az idő arra is elegendő lehet, hogy az erősen kilendített inga közelebb kerüljön nyugvópontjához.
A megfelelő súlyok és arányok beállítására nagy szükség van. 2020 óta az európai vállalatokat érintő fenntarthatósági szabályozások – fókuszáltan a pénzügyi beszámolók nem-pénzügyi részleteire (EU Taxonómia, CSRD, stb.) – egyre szigorúbb és komplexebb jelentési kötelezettségeket támasztottak a nagyvállalatokkal szemben. Mindezen jogszabályi előírások megfelelése a társaságok számára addig nem tapasztalt extra kiadásokat és ráfordításokat jelentettek. Sőt, a tágabban vett érintettek, például a teljes bankszektor, befektetési piac, a nagyvállalatok és azok beszállítói, valamint a tőzsdén lévő KKV-k nagyságrendi összegeket fordítottak a törvényi megfelelésekre, melyek az Omnibus 1. csomag jelen állapotában egyszerűen elsüllyedt költségnek is tekinthetőek. Nem beszélve arról, hogy többezres szakértői piacot termelt ki az ESG-konform működés.
Más aspektusból tekintve a szabályozással járó többletráfordítások sérthetik a versenyképességet. Legalább is erre a következtetésre jutott a Draghi-jelentés, amely javaslatokat is megfogalmazott az EU törvényalkotása felé. Az egyik javaslati pont szerint csökkenteni kell a vállalati jelentéstételi kötelezettségeket legalább 25%-kal. Utóbbi különösen égető a KKV szektorban, ahol a nagyvállalatokhoz képest nagyságrenddel kevesebb erőforrás áll rendelkezésre a törvényi előírások betartására.
A versenyképesség fenntartása békés, konjunkturálisan időben is kiemelt szempont, de a jelenlegi geopolitikai feszültségek és az Európai Unió sokszor bizonyított, bürokratikusan lomha mozgása együttesen célkeresztet emelnek az európai vállalati szférára. Az éles cselekvésre való felszólítás így érthető, de a 180 fokos fordulat már nehezebben. Főképp abból a szempontból, hogy az EU fenntarthatósági aktusaitól éppen az európai vállalatok globális versenyképességének erősítését várták.
A fentieket összegzően az eredeti elképzelés, miszerint a fenntartható működés biztosíthat relatív versenyelőnyt a vállalatoknak, nem biztos, hogy téves. Ehhez a célhoz több út is vezet, melyek körültekintő vizsgálatára van szükség. Az Omnibus és a Draghi-jelentés egyaránt tartalmaz olyan elemeket, mint az adatfolyamok és jelentések egycsatornássá tétele, a digitalizációs átállás erősítése, vagy az adatigények könnyítése, melyek nem a jelenleg hatályos törvények eliminálását jelentik, hanem éppen azok racionalizálását. Összességében a kiszámíthatóság és a következetesség azok az összetevők, amivel a vállalati szféra képes jól és hatékonyan működni. Amennyiben ezt megtörik, úgy kétséges, hogy a várt versenyképességi fellendülés valóban elérhető lesz-e.
Szerző:
Kovács Bálint
ESG igazgató