A magyar tőzsde és a szélesebb értelemben vett, nemzetközi tőkepiacok szerepe a magyar gazdaság finanszírozásában – még a magyar gazdaság jelenlegi fejlettségi szintjéhez mérve is – továbbra is alacsony arányú – véli Boros Áron, az ESG és a tranzakciós tanácsadással foglalkozó Stradamus Zrt. elnök-vezérigazgatója.
A tőkepiacok, a tőzsde viszonylag szerény szerepe gazdaság finanszírozásában nem csak magyar probléma: a skandináv és Benelux országok kivételével az EU legtöbb nagy országában is gyengék a tőkepiacok. Főleg a nyilvános tőkepiacok, azaz a tőzsdék, ezek gazdaságban betöltött szerepe elenyésző, még a német, a francia, a spanyol vagy az olasz gazdaságban is. Az előre tekintő változtatásokról beszélni nemcsak fontos, hanem jelenleg nagyon aktuális is.
A tőzsde legnagyobb tulajdonosa Magyar Nemzeti Bank, ám az MNB elnökének jövő év elején esedékes leköszönésével a tőzsde stratégiája is átalakításra kerülhet. A magyar jegybank tőzsde privatizációjára ígéretet tett az Európai Központi Banknak (EKB), de a folyamat érdemi gyorsítására lenne immár szükség.
A piaci bizalom építését fókuszba helyezve, hazai intézményi és magánbefektetők széleskörű bevonásával el lehet indítani egy, a magyar tőzsdét revitalizáló folyamatot, amelynek végére egy sokkal jobban működő tőkepiaccal felvértezve indul neki Magyarország a 21. század harmadik évtizedében várható kihívásoknak.
Nagy terve van még a fejlődésnek
Két szempontból lehet a tőkepiacok és a tőzsde szerepét, finanszírozási teljesítményét megítélni: a tőzsdén jegyzett cégek GDP arányos összesített tőkeereje és a tőzsdén keresztül bevont források nagyságrendje alapján. A tagadhatatlan növekedés, a BÉT en végzett rengeteg munka ellenére a tőkepiac kis mérete és az, hogy a tőkepiaci befektetők száma alacsony Magyarországon, sajnos nagy aggodalomra ad okot. A „félig tele pohár” hasonlattal élve persze nézhetjük úgy is, hogy a fejlődésnek még nagy-nagy tere van.
Keleten is okosan használják a tőkepiacokat
A nyilvános tőkepiacok fejlesztése – társadalmi-gazdasági berendezkedéstől függetlenül – a sikeres gazdasági fejlődés egyik szükséges alapfeltétele. Nem véletlen, hogy a sikeres angolszász országok, a szociális piacgazdaságot követő skandinávok vagy Izrael, sőt, még az inkább etatista Közel-Kelet és kisebb ázsiai országok, de még a kommunista pártok által vezetett Kína és Vietnám is jelentős mértékben használják tőkepiacaikat és tőzsdéiket a gazdaságaik fejlesztésére, az innováció finanszírozására.
Ám az erős tőzsde nem csupán annyit jelent, hogy növekedéshez, innovációhoz a reálgazdaság számára forrást biztosít. (Tegyük hozzá, hogy olyan forrást, amit a prudens, máshogyan szabályozott bankrendszer nem tud, nem akar, s gyakran nem is jogosult megadni.) Azaz a tőkepiacokon keresztül a háztartások vagyongyarapodásuk révén részesülnek a gazdasági sikerből. Ez nem csupán társadalmi kohézió és hosszútávú öngondoskodás kérdése, de ezzel egyúttal társadalmilag elfogadottabbá válik az innováció, a vállalkozói szellem gazdaságban betöltött szerepe is.
Biztató jelek a magyar tőzsde kapcsán
Vannak biztató jelek, amelyekre építeni lehet, hiszen például a bevezetett cégek száma több, mint 60%-kal nőtt az elmúlt 6 évben. Szinte a semmiből – az MNB hathatók ösztönzése mellett, jobbára a 2013-ban indított, igen sikeres Növekedési Hitelprogram (NHP) révén – létrejött egy jelentős méretű vállalati kötvénypiac. Illetve a kis- közepes vállalatok becsatornázására életre hívott, a kisebbek számára a tőzdei bevezetés előszobájául szolgáló BÉT Xtend piaca is meglehetősen sikeresnek mondható. Döntően e programok okán ma már végre több száz magyar vállalat van a BÉT ökoszisztémájában, akik számára a valamikori tőzsdei jelenlét valós opcióként merül fel. Az új tőzsdei cégek között van több gyorsan növekvő technológiai cég, köztük még startup cégekbe fektető technológia holding is. Azonban látszik, hogy az eddig folytatott növekedési stratégia középtávon nem valószínű, hogy kritikus tömeget tud elérni.
Van lehetőség az eddigi fejlődés jelentős felgyorsítására?
Az örömhír, hogy szerintem van megoldás. Mint mindenhol, itt is vannak azonban előfeltételek, amelyeket meg kell teremteni a sikerhez. A megoldás abban rejlik, hogy élénkíteni kell a keresleti és a kínálati oldalt is. Sokkal több szereplőre van szükség a kibocsátói és a befektetői oldalon is. Komolyabb eredmények elérésére pedig akkor van esély, ha a bizalom mind a kibocsátói és a befektetői oldalon is megnő a magyar tőkepiac felé.
Az állami tulajdonú nagyvállalatok tőzsdei megjelenése örök sláger, amit sajnos a gazdaságpolitika jelenleg nem lát célszerűnek. Lehetséges azonban egy új irány is, a Magyarországon (és talán a régióban) aktív innovatív, ambiciózus fejlesztési tervekkel rendelkező technológiai, élettudományi stb. cégek, amelyek kockázati és magántőke tőkekezelők portfoliójában vannak. Ezek a vállalatok hiányoznak a BÉT Kkk piacáról, az említett X-tend piacról.
Hogyan érdemes ösztönözni a kibocsátókat?
- Az állam részéről szükséges lenne felülvizsgálni a hazai tőkepiac fejlesztéséről való elképzeléseket. Egyes nagyobb, állami cégek részvényeinek tőzsdei bevezetése, akár részleges privatizációval, vagy tőkeemelés során új részvények bevezetése nagyot lökne a piac méretén és mutatná az állam elkötelezettségét.
- Jellemzően 2010-től élénkült meg a kockázati tőke piac, így manapság már jelentős számú cég esetén szállnak ki a 10 éves horizonton mozgó pénzügyi befektetést végző alapok. Az államnak lehetősége van szabályozói és pénzügyi eszközökkel támogatni, hogy az alkalmas cégek részvényeiből a pénzügyi befektetők tőzsde kibocsátás során szálljanak ki. Erre jó és már működő, de ma inaktív hazai példa a nyilvános tőzsdei részvénykibocsátást (IPO) támogató pályázati lehetőség, vagy egy speciális befektetési alap felállítása, amelynek a célja az IPO-k jegyzésébe való részvétel.
- Számos állami, EU-s forrásból származó befektetés van több tucat tőzsdeérett cégben. Fontos lenne ösztönözni, hogy állami forrásból származó befektetés/pályázati forrás felhasználása esetén a kedvezményezett vállalatok törekedjenek a publikus szereplésre, váljanak a tőkepiac részévé, részvényeik tőzsdei listázásával.
Természetesen a cégek boldogan jönnének a tőzsdére, ha ott megfelelő mennyiségű tőkét, számukra elfogadható értékelésen (azaz elvárt hozam mellett) tudnának bevonni. A tőzsdéken a befektetők által elvár hozam alacsonyabb, mint a kockázati tőke által elvárt. Ha csökken a befektetői elvárt hozam akkor nő a részvényár, ami a részvényesek érdeke. Sajnos számában és befektetési étvágyban is alacsony mind az intézményi és a magánbefektetők közössége, nincs elég pénz a keresleti oldalon.
Mivel lehet a befektetők számát növelni és a kockázatvállalási étvágyat fokozni?
- A mai magyar (és egyébként EU-s) gazdaságban hiányzik az a befektetői intézményrendszer, amely képes lenne hosszútávú, jól diverzifikált kockázatot felvállalni. A technológiai, élettudományi innováció kockázatos és egyedi esetekben bizonytalan a kimenet. Azonban szektorszintű befektetési stratégiák, hosszú távon, nagy valószínűséggel sikeresek lesznek. Ez a kockázatvállaló befektetési rendszer nem fog magától megszületni, Itt az állami szerepvállalásnak helye van, ahol az állam piaci forrásokat egészít ki, hozamkockázatot vállalva a befektetőkkel, azzal a feltétellel, hogy a befektetés innovatív, tőzsdén lévő magyar cégekbe megy majd.
- Élénkíteni szükséges a nyugdíjcélú magán-megtakarításokat, a hosszútávú öngondoskodást. Az ott befektetett vagyonnak a magyar gazdaságba, vagy közvetlen vállalatfinanszírozásba történő visszacsábítása lehetne az egyik fő forrása az innováció tőkepiaci oldalú finanszírozásának.
- A családtámogatási rendszer egyes elemeit is felül kell vizsgálni, ahol a babakötvény példájára babarészvénycsomagot lehetne juttatni. A programnak jelentős társadalmi edukációs szerepe is lenne.
- A magánbefektetők ösztönzői (pl.: NYESZ, TBSZ) fiskálisan attraktívak, de gyakran kihasználatlanok. Nem föltétlenül módosításra, de mértékük valorizációjára és még inkább ezek használatának bátorítására lenne szükség. A cél az, hogy olyan befektetési alapokba kerüljenek a megtakarítások, amelyek innovációt finanszíroznak.
- Fontos szakmai szabály, hogy jól működő elsődleges piac nincs jól működő másodlagos piac nélkül. A jelenlegi 45 bázispontos tranzakciós illetéket el kell törölni. Ez az illeték csak magyar értékpapírra vonatkozik, és valójában a patrióta gazdaságpolitika ellentmondása: jelenleg arra ösztönözzük a magyar háztartásokat, ne magyar tőzsdei vállalatokba fektessenek be, hanem inkább vigyék megtakarításaikat külföldre, és finanszírozzanak külföldi vállalatokat.
A cikk elsőként a hvg360 – Boros Áron tőkepiaci és ESG-tanácsadó: Erős tőzsde nélkül köhög a hazai innovációs motor oldalon jelent meg.