A magyar faipar helyzete továbbra is válságos, sürgős beavatkozást igényel. A támogatások elmaradása miatt a szociális tüzelőanyag-program például egyre kevésbé tudja kielégíteni a vidéki, energiaszegénységben élő családok igényeit. Az 5 milliárd forintos keret megduplázása nemcsak az ő téli fűtésüket biztosítaná, hanem a faipari vállalatok számára is létfontosságú keresletet generálna, ezzel megőrizve munkahelyeket és élénkítve a gazdaságot. Az állam számára ez a lépés szinte költségmentes lenne, hiszen a tűzifa túlnyomó része állami erdőgazdaságokból származik.
Szerző: Boros Gergő – Advisory Board tag
Elsők között írtam cikket a magyar faipar problémáiról és kiszolgáltatott helyzetéről. Sajnos a helyzet azóta sem változott. A magyar faiparnak minden korábbinál nagyobb szüksége lenne a külső segítségre. Habár azóta sokszor és sokan szintén rámutattak ezekre a nehézségekre a megoldással még mindig adósak vagyunk. Én a következő néhány bekezdésben megpróbálok bemutatni egy módot a válságban lévő faipar részbeni megmentésére.
Elemezve az erdőgazdálkodók és a faipari alapanyag-termelők elmúlt hónapokban kialakult igen súlyos helyzetét, arra juthatunk, hogy bár az építőipari faáru kereslete főként az ukrán dömping okán visszaesett, ám, ha nyomott áron is, de az ipari fa (azaz a farönk) piaca még pislákol idehaza. Az alacsonyabb értékű, főként eltüzelésre alkalmas faáruk piaca azonban szinte teljesen leállt. Itt kiemelten fontos megemlíteni a lakossági tűzifa piacát.
Talán kevesen tudják, de a tűzifát termelik a legnagyobb mennyiségben egy erdőgazdálkodó vállalkozás működése során. A teljes választékarányon belül a kiemelten jó állapotú és szerkezetű lombos erdők véghasználatakor is elérik a 40-50 százalékot. A nevelővágások során (azaz a gyérítések alkalmával) viszont még magasabb ez a hányad: 70 és 100 százalék között szóródik a tűzifa kitermelt aránya.
Ez pedig azt jelenti a gyakorlatban, hogyha a piac ezen szegmensét sikerül stabilizálni, az biztos alapot adhat a vállalkozások számára.
Kormányzati segítség lehetősége: a szociális tüzelőanyag-program
A tűzifapiac vizsgálatakor óhatatlanul szembejön az a kormányzati program, ami a legnagyobb hatással van a piac ezen szegmensére. Ez a központi támogatáspedig nem más, mint a szociális tüzelőanyag-program. Fontos megemlíteni, hogy a tűzifa mellett szénre is igénybe vehető e projekt támogatása, azonban a teljes összegen belül ez csak kis részt képvisel.
A szociális tüzelőanyag-program az olyan, 5000 főnél kisebb településeket célozza, ahol a szilárd fűtőanyag használata szinte kizárólagos, és ahol az emberek a legnagyobb energiaszegénységben élnek. Magyarán akiknek a hideg időkben a tüzelőre sem jut elég pénz. A program azonban elvesztette a korábbi fényét. Immár legalább 3 éve nem változott az az 5 milliárdos keret, amit a kormány erre szán. Pedig az elmúlt 3 évben a tűzifa ára igen jelentősen nőtt a piacon.
Ez azt jelenti, hogy ebből az összegből egyre kevesebb köbméter tűzifa vásárolható, tehát ezen családok szociális támogatása folyamatosan csökken. Pedig igény volna rá!
Luxust jelent már a 20 fokos fűtés is
Fontos leszögezni az alábbiakat: ma Magyarországon a legnélkülözőbb társadalmi rétegek hátrányos helyzetű, gazdaságilag lemaradó-leszakadó kistelepüléseken és falvakban élnek. Ők európai szinten is óriási energiaszegénységben tengődnek. Számukra jelentős anyagi kihívás télen – a jellemzően szigeteletlen – lakóhelyük legalább 20 fokra való felfűtése. Pedig ez – azt gondolom – minimálisan elvárható norma lenne a 21. század Magyarországán.
Ebből következően kijelenthető, hogy a tűzifapiaci kereslet és a tűzifapiaci valós igény két teljesen különálló dolog. A keresletet a szociális kormányzati program és a szilárd fűtőanyagot használó fizetőképes kereslet adja.
A piaci igény pedig annak a közel 2 millió háztartásnak a teljes energiaigénye lenne, amely teljesen vagy részben szilárd tüzelőanyagot használ.
Egyértelműen megfogalmazható szociálpolitikai cél talán, hogy az igény és a kereslet a lehető leginkább közeledjen egymáshoz.
Mi lehetne a megoldás?
Ezen a ponton utalnék vissza a címben megforgalmazott kormányzati ziccerhelyzetre. A kabinet csodákat tehetne évente extra 5 milliárd forintból. Ha ugyanis a szociális tüzelőanyag-program keretösszege a jelenlegi 5 milliárdról 10 milliárd forintra változna, az az alábbi három fontos eredményt tudná elérni egyetlen lépésben:
- A szegény, főleg vidéki családok megsegítése és az energiaszegénységben élők számának visszaszorítása.
- Addicionális kereslet biztosítása a kitermelt tűzifa iránt, ami fakitermelő vállalatok százainak és a náluk dolgozó munkavállalók ezreinek állását mentené meg a fapiac fellendítésén keresztül.
- A készleten lévő felesleges fa felhasználása, ami a teljesen megfeneklett piac újraindítását és fellélegzését eredményezné, ami mind a GDP-növekedéshez, mind pedig az állami adóbevételek növekedéséhez hozzájárulna.
Nem igazán kerülne „valódi” pénzbe a plusztámogatás
Csak halkan jegyzem meg, hogy ez a kormányzat számára nem is jelentene tisztán 5 milliárdos kiadást, hiszen a szociális tüzelőanyag-program során felhasznált tűzifa szinte teljes egésze az állami erdőgazdaságoktól érkezik. Tehát ha szűken értelmezve így nem is teljesen igaz,
végső soron az állam mégiscsak az egyik zsebéből a másikba tenné ezt az összeget, miközben állások ezreit védi meg és emberek százezreinek a téli fűtését segítené.
Azt hiszem ilyen, állami szinte relatíve belátható összeg elköltésével ritkán lehet ennyi ember boldogulását segíteni egyszerre. Ahogy futballberkekben szokták mondani, „a kapus már fekszik, ajtó-ablak ziccer, csak be kell gurítani”.
Segítsük meg a magyar vidéket és védjük meg a munkahelyeket, íme egy újabb kormányzati „Quick Win” lehetősége!
Szerző:
Boros Gergő
Advisory Board tag
Boros Gergő cikkei elsőként a Mandiner és a Makronóm oldalain jelentek meg: